Buszra fel, ismét. Nem akartam elhinni, de tényleg egy kis
oltár van a kormány mellett, íme a fotó.
A vezetési stílus mit sem
változott, csak most még egy kis szerpentinnel és „centikre a szakadéktól”
élményekkel fűszerezték az utat. De már nem nagyon hat meg minket az ilyesmi,
annyira békések vagyunk. Szóval elindultunk felfelé a Gangesz (itt Ganga)
mentén. Csodaszép volt, tessék egy fotó.
Első megálló: Devprayag. Ennél a
városkánál folyik össze két folyó, egy békés és egy kis zabos, abból lesz a
Gangesz. Mindenki áldást akar adni, és piros pöttyöt a homlokodra, szinte le
kell bukni, hogy ne találjanak el. Persze tehenek itt is, nyilván. Volt egy
elég kaptatós lépcső – a tehenek meg azon lefelé. Nem akartunk hinni a
szemünknek.
Ha bemész egy templomba, le kell venni a cipőt, és kint kell
hagyni. Minden megvolt mire kijöttünk, de hogy őszinte legyek, kicsit aggódtam
a nemrég vásárolt túrabakancsom miatt… Szóval ha templomlátogatásra készülsz,
tudjál erről. Meg váltózokniról is érdemes gondoskodni, mert nagy ám a kosz. –
Nahát, utólag milyen okos vagyok.
Második megálló: Vasishta barlang. Ez a hely arról híres,
hogy valaki Gayatri mantrával világosodott itt meg. Egy egészen kicsi barlang,
de nagyon jó bent lenni, hihetetlen rezgése van a helynek. És itt indult a
fürdőzés is. Mivel engem eléggé eltiltottak – még a lábam ujját se tegyem be a
Gangeszba – nem voltam túl bátor. De a többiek igen! Na nem kell elszörnyedni,
itt kristálytiszta a víz, mert egészen magasan vagyunk. Nem ám lejjebb, ahol
hatalmas népfürdőzéseket rendeznek, pl. Kumbh Mela alkalmával. Ráadásul mossa ki
az ezüstöt a folyó a Himalájából, és tényleg ezüstös színe van. Békés,
nyugtató, varázslatos. Tökéletes hely meditációra. Na erről egy képet megint
kölcsönveszek Lacitól. Ő egy szvámi az előtérben, a háttérben a homályosabb meg
én vagyok. :)
