Buszra fel, ismét. Nem akartam elhinni, de tényleg egy kis oltár van a kormány mellett, íme a fotó.


A vezetési stílus mit sem változott, csak most még egy kis szerpentinnel és „centikre a szakadéktól” élményekkel fűszerezték az utat. De már nem nagyon hat meg minket az ilyesmi, annyira békések vagyunk. Szóval elindultunk felfelé a Gangesz (itt Ganga) mentén. Csodaszép volt, tessék egy fotó. 

Első megálló: Devprayag. Ennél a városkánál folyik össze két folyó, egy békés és egy kis zabos, abból lesz a Gangesz. Mindenki áldást akar adni, és piros pöttyöt a homlokodra, szinte le kell bukni, hogy ne találjanak el. Persze tehenek itt is, nyilván. Volt egy elég kaptatós lépcső – a tehenek meg azon lefelé. Nem akartunk hinni a szemünknek.

Ha bemész egy templomba, le kell venni a cipőt, és kint kell hagyni. Minden megvolt mire kijöttünk, de hogy őszinte legyek, kicsit aggódtam a nemrég vásárolt túrabakancsom miatt… Szóval ha templomlátogatásra készülsz, tudjál erről. Meg váltózokniról is érdemes gondoskodni, mert nagy ám a kosz. – Nahát, utólag milyen okos vagyok.

Második megálló: Vasishta barlang. Ez a hely arról híres, hogy valaki Gayatri mantrával világosodott itt meg. Egy egészen kicsi barlang, de nagyon jó bent lenni, hihetetlen rezgése van a helynek. És itt indult a fürdőzés is. Mivel engem eléggé eltiltottak – még a lábam ujját se tegyem be a Gangeszba – nem voltam túl bátor. De a többiek igen! Na nem kell elszörnyedni, itt kristálytiszta a víz, mert egészen magasan vagyunk. Nem ám lejjebb, ahol hatalmas népfürdőzéseket rendeznek, pl. Kumbh Mela alkalmával. Ráadásul mossa ki az ezüstöt a folyó a Himalájából, és tényleg ezüstös színe van. Békés, nyugtató, varázslatos. Tökéletes hely meditációra. Na erről egy képet megint kölcsönveszek Lacitól. Ő egy szvámi az előtérben, a háttérben a homályosabb meg én vagyok. :)