Vagy melegszik az idő, vagy kezdek
hozzászokni a reggeli hideghez.
Kezdem unni a saját társaságomat.
Viszont nagyon érdekes, ahogy megismerjük egymást az emberekkel, verbális
kommunikáció nélkül. Egy-egy mozdulat, a testtartás, a mozgás annyi mindent
elárul.
Csendben lázadozom. Aztán
lassacskán rájövök, hogy bennem van a baj.
Próbálom figyelni a légzésemet.
Szeretem az itteni étkezéseket.
Először is kongatnak, aztán ima. Délben kint eszünk a füvön, a tökéletes
kertben, behajlik egy rózsa fölém.
Elhatározom, hogy ide még
visszajövök.
Szuper hatha óra délután egy 19
éves tanártól. Nagyon sok korrekciót kapok, figyelek, tanulok.
Az esti vezetett meditáció megint
tanulságos.
