Kongatásra ébredtem fél 5-kor. Reggeli ima, majd hatha jóga óra.

Ez a nap még az átállásé, csoportosan kimegyünk a városba. Riksával, persze. Újabb sokkhullám érkezik. Nagyon néznek, szőke vagyok és borzasztóan fehér a bőröm, ennyi. Keskeny a híd. Mindkettő. Gyalogoshidak, de átmegy rajtuk minden és mindenki egyszerre: tömeg, motor, tehén, mi. És persze a majmok, akik inkább a hidak urai. A gyanútlan turistától egy pillanat alatt elszedik az ételt, felszaladnak a híd tetejére, komótosan kibontják és falatoznak. Megint sokk: a Gangesz-parton kolduló kislányok árulják a pálmalevél-kosárkákat. Az egyikőjük kb 5 éves, de több fájdalomról árulkodik a szeme, mint nekem majd’ 30 alatt. A nagy tülekedésben kiborítom az egyik ilyen kosárkát. Rég nem szégyelltem magam ennyire.