Jajj, ez már az utolsó napok egyike. Persze megint - mint a héten minden reggel - hajnali séta a fél6-os óra kedvéért.

Szvámi Ritavan tart nekünk előadást. (Ő is jön ám!) Valahogy mindig van egy-két olyan mondata, amit magammal vihetek. Megválaszolja a fel nem tett kérdéseket. Többek között megkapjuk útravalónak, hogy ne aggódjunk a hazamenetel miatt. India így vagy úgy, megtalál minket újra, visszajön az életünkbe. Nagy köveket gördít le a szívemről.

Majd csavargás indul, 5-en be egy kocsiba, irány Dehradun. Az aláfestő zene sem utolsó, bollywood-i válogatás, persze Gettómilliomossal. 

Buddhista templom. 

    

És mivel egy nagyvárosban vagyunk, és a szülinapos választ, irány a Pizza Hut. Nagyon komoly volt. Bár amikor kihozták jéggel a gépi kólát (igen, leginkább kólát iszunk kint a vélhetően alacsony baktérium-rizikó miatt) eléggé elgondolkodtam, hogy mi legyen. Van az a mondás, hogy fejlődő országban ne igyál vizet, fejlett országban ne vegyél levegőt. Úgyhogy a jégkocka necces. Meg persze a gépi kóla is. De aztán bízva abban, hogy csak egy láncról van szó, nosza, megittam, meg még kettőt. És aztán jött a hihetetlen desszert túra. Kértünk 5-en összesen három adag desszertet. Csokis süti fagyival. És kész. Annyi egészséges, tiszta ételt ettünk az elmúlt hetekben, hogy egy kis kóla meg egy kis csoki, egy órán keresztül nevettünk.

Vacsoraidőre vissza is érünk az asramba, éppen be tudunk ugrani még ételosztáshoz. Ez lett a hobbink, a többiek találták ki, a végére szinte az egész magyar csapat rákapott.